Edelény

Edelény első írásos említését 1299-ből ismerjük, ekkor Roland nádor tartott a településen közgyűlést. Nevének eredetét a német vagy szláv Edelin személynévvel szokták kapcsolatba hozni. A pápai tizedszedők 1333-34. évi lajstromában szereplő 29 garas már ekkor jelentős települést jelez. 1340-ben és a rá következő évben a nádori közgyűlést is itt tartották Torna és Borsod vármegye nemesei.
Középkori birtokosai magukat Edelényieknek nevezték, továbbá részbirtoka ekkor még az Ákos nemzetségnek. A 14. század közepén királyi kézben is volt, majd I. (Nagy) Lajos király adta más birtokért cserébe 1382-ben.
1430-ból származó az az oklevél, amely "oppidum"-ként, azaz mezővárosként említi Edelényt, egy 1437-ben kelt irat szerint Rudabánya és Szendrő mellett vásáros hely is volt.
A 16. század elején Szapolyai-birtok, 1544-ben pedig már a Bebekek az urai. A török Eger ostromakor felégette a várost, így 1576-ban pusztaként írják le. Lakosai még a török korban visszatértek és egyezség révén a portának fizetett éves adóval bizosították a település megmaradását.
A 16. században birtokosaként a szepesi kamarát említik, amely 32 ezer forintért elzálogosította Rákóczi Zsigmondnak. A Bocskai-szabadságharc alatt, 1604-ben a hajdúk és Basta generális császári csapatai Edelény és Borsod alatt ütköztek meg egymással. Az ütközet a császáriak győzelmével végződött. A Rákócziak továbbra is birtokisai maradtak Edelénynek. I. Rákóczi György többször is megfordult edelényi birtokán és a felkeléskor is ott táborozott vezéreivel.
A protestanizmus hamar eltrerjedt Edelényben is. 1580-ban már önálló egyházzal bírt. Régi gótikus templomát ekkortól a reformátusok veszik használatba.
II. Rákóczi Ferenc sárosi főispánként 1700-ban tíz esztendőre elzálogosította 5000 forintért L'Huillier Ferenc János császári és királyi kapitánynak, aki nagyon megkedvelte Edelényt. 1727 és 1730 között fölépítette szép kastélyát, amely ma is a város jelképe. A városka szülötte Ipach Ferenc Xavér (1722-1774) jezsuita tanár, filozófus és író, valamint a hányatott életű Csenkeszfai Poóts András (1747?-1812) költő.
A 18. század végén gróf Esterházy István, majd a 19. század elején Szász-Coburg-Góthai herceg birtokába ment át a település. Az országban elsők között, 1838-ban kezdte meg működését cukorgyára, mely 1872-ig működött.
A város és csatolt részei több 19.századi jelentős közéleti embert adtak a hazának: ilyen Borsod neves birtokosa, Ragályi Tamás (1785-1849) reformkori politikus, lapszerkesztő, Kazinczy és Wesselényi báró barátja. Edelényben dolgozott 1854-90-ig Menner Adolf (1824-1901), az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvédorvosa. Finkei születésű volt Miklós Gyula (1832-1894) szőlészet-borászati szakíró, kormánybiztos.
A cukorgyár hívta életre a közeli széntelepek bányászatát is. Az edelényi bányák a 20. századi  "szénprogram" eredményeként, egészen a közelmúltig munkások százainak adtak megélhetést.
1909-ben vette át a járási székhely szerepkört Szendrőtől. 1950-ben máig kiható közigazgatási változások révén Edelényhez csatolták Borsodot, majd Finke 1963-ban csatlakozott. 1984-ben, a járások megszűnésekor lett Abod, Balajt, Damak és Ládbesenyő Edelény városi jogú nagyközség része. Városi rangját 1986. január 1-jétől viseli. A rendszerváltozást követően az említett négy település különvált.
Edelény-Borsodon találjuk a megyenévadó borsodi földvárat. A vár a Bódva fölött magasodó mészkődomb tetején épült, egykor gerendaszerkezetből és döngolt földből álló sáncokkal védték. Az 1987-től 1999-ig folytatott régészeti ásatások során tisztázták, hogy a későbbi ispáni vár egy 10. századi falu romjaira települt, továbbá megtalálták a 11. századi közigazgatási-katonai székhely egyházközponti szerepét is bizonyító esperesi templom alapfalainak maradványait. A 2000. június 8-ai millenniumi megyegyűlés a földvárat és környékét szabadon látogatható emlékhellyé avatta. Ekkorra készült el a sánc- és az őrtorony-rekonstruáció is; a templom fölfalazott alapjai mellett álló Szent István király szobrát 2002-ben avatták föl.
A várdomb tövében található a Borsodi Tájház. Valójában három porta egyesítésével jött létre a mai kiállítási épületegyüttes. A kovácsoltvas kapus Szathmáry-Horkay-ház az 1860-as évekből való, 1909-ben átépített épület. Jellegzetessége - a borsodi építészetre annyira jellemző - udvari homlokzat előtti tagolt oszlopos, árkádos-mellvédes tornác. Kiállításaival egy kisnemes család lakáskultúráját, a nevezetes edelényieket, továbbá a Bódva-völgyi Könyv - és Könyvtártörténeti Gyűjteményt igyekszik bemutatni. A kisnemesi portán - egyebek mellett - szép kis nyári konyha és csűr is áll. A volt istállóban alakították ki a földvár régészeti emlékeit bemutató kiállítótermet. A Szűcs-Kiss-Szarka-ház 1903-ban épült, szerény megjelenésű kisparaszti lakóépület. Itt látható az Edelénybe települt kovácsdinasztia, a Hodossyak csengő-, kolomp- és kampógyűjteménye, továbbá kádár-, kerékgyártó- és kovácsműhely. A harmadik portán áll a kisnemesi Vadászy-ház, mely jelentős gyűjteményével a Bódva mente textilkultúrájának bemutatására törekszik.
Az 1789-97 között épült késő barokk borsodi református templom a várdomb déli végében áll.Bádogsisakos tornyát 1809-11-ben emelték. Medalionosra festett fakazettás mennyezete 100 táblából áll, azokat Hubay Sándor asztalosmester készítette. Karzatmellvédjei, padelői és szószéke a református festőasztalosság jellemző emlékei.
Az edelényi refrmátus templom a 13-14. század fordulója táján épülhetett. Egykori szentélyének támpillérei, csúcsíves ablakai gótikus stílusra vallanak. Régi kőboltozata elpusztult, ma látható mennyezete 1841-ben készült. Az "öreg templom" zömök kőtornyának gerendáján az 1676-os évszám olvasható.
A historizáló római katolikus templom 1904-re készült el, fogadalmi templomként a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére. 1906-ban I. Ferenc József misekelyhet és paténát ajándékozott a plébániának. A templom fölújítása 2004-ben készült el. A görög katolikus templom 1979-83-ban épült föl Török Ferenc tervei alapján a bizánci stílus alapvető jegyeinek alkalmazásával. Ikonjait dr. Nemcsik Antal festőművész alkotta.
A város látnivalói közül kiemelt szerepe van az ország egyik legnagyobb kastélyának, az 1727 és 1730 között épült L'Huillier-Coburg kastélynak.
Az építtető L'Huillier Ferenc János tábornok és felesége Santa Croce Mária Magdaléna bárónő volt, tőlük leányuk, gróf Forgách Ferencné, született L'Huillier Mária Terézia örökölte. Házasság révén utóbb a Dessewffy család birtokolta 1820-ig, ezután a kastély és az uradalom a kincstárra szállt.
A kincstártól vásárolta meg a Szász-Coburg-Gothai herceg család.
A kocsiút bal oldalán 18. századi barokk sírkápolna áll. A kastély U-alaprajzú, emeletes épület, főhmlokzatának két szélén harang alakú bádogsisakos hengeres saroktornyokkal. A termeiben látható rokokó falfestmények Wereniczky János 1756-ból és Lieb Antal 1780-ból való alkotásai. Nagy díszterme időszakosan rendezényeknek ad otthont. Az épületet a Műemlékek Állami Gondoksága kezeli, látogatható.
 

Infrastruktúra, intézmények

 A város napjainkban is jelentős központi szerepet tölt be a vidék életében. Habár járásbíósága megszűnt, egyes állami körzeti hivatalai működnek, így például a földhivatal és tisztiorvosi szolgálat. 2004. szeptember 1-jtől kistérségi hivatallal is bír.
A városban mintegy 3500 lakás van.
Edelény teljes egészében víz-, gáz- és villamosvezetékkel közművesített. 1997-re a szennyvízhálózata is kiépült. Vasútállomása működik a Miskolc-Tornanádaska vonalon, a közúti személyszállítást a Borsod Volán bonyolítja le a Bódva-völgy és a Cserehát falvai és a nagyobb városok (kazinvbarcika, Miskolc) között. Egészségügyi intézményei közül kiemelendő az önkormányzat által példásan fönntartott kórház és a többcélú szakellátást biztosító egészségügyi intézmény.
A város és környéke kereskedelmében az Edelény és Vidéke ÁFÉSZ, továbbá 43 vendéglátóhely, 166 kiskereskedelmi üzlet játszik szerepet. A lakosság pénzügyeit az OTP Bank Rt. fiókja, valamint a Bódva és Vidéke Takarékszövetkezet, illetve a Magyar Posta Rt. intézi.
A városban három óvoda műkdik, az alapfokú ellátást három általános iskola biztosítja, mely közül egy alapítványi iskola. A középfokú oktatást a Szent János Görögkatolikus Gimnázium és Szakképző Iskola képviseli. A város kulturális életét a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum alakítja. Az összevont intézményhez tartozik a Könyvtár, a Művelődési Központ, a Borsodi Tájház és kiállításai, továbbá a Vendégház.

Földrajzi környezet

A város a Bódva kiszélesedő völgyében ott települt, ahol a folyó kiér a Szendrői-hegység hegyei közül, és ahol a Sajó völgye találkozik a Nyugati-Cserehát dombvidékével. Valójában a mai Edelény három település összevonásával keletkezett: az északon fekvő megyenévadó Borsod 1950-ben és a déli Finke 1963-ban egyesültek Edelénnyel. A korábbi Edelény a Bódva jobb partján települt, míg említett városrészei a folyó keleti partján. A várost a megyeszékhelytől, Miskolctól északra alig töb, mint 20 km távolságra találjuk. Vasúton vagy közúton Miskolcról a 26-os, majd a Sajószentpéternél kiágazó 27-es számú főúton érhető el.
 
KÉPEK