Irota

Neve 1320-ban Irata, majd Irotha, Irota volt. A helység neve vagy a szláv eredetű Jarota személynévből keletkezett magyar névadással, vagy pedig az irt ige származékából ered. Ez utóbbinak magyarázat szerint az irtásföldekhez lenne köze. A 15. században részben Thezéri László birtoka volt, aki eladta 1499-ben a mikófalvai Bekényeknek. Mellettük birtokos a Vajai (Vay) család is, közülük Domonkos fiai, Pelbárt és Pál részüket 1502-ben Szakácsi Tókos Albertnek zálogosították el. A Tókos család hamarosan, még több irotai birtokra tett szert.
A birtokösszeírásokban fölbukkan még a Bebekek, a Herényiek, a Hangácsiak és a Nádasdiak neve is. A török elpusztította a községet, az egykori összeírások szerint sokáig csak puszta volt. Amikor Rákóczi Zsigmond lett a földesura, nem engedte megadóztatni a lakosságot. I. Rákóczi György ugyancsak földesura, s mint a felsővadászi uradalomhoz tartozó Rákóczi-birtok került II. Rákóczi Ferenc kezére. A szatmári béke (1711) után a kincstár lefoglalta és gróf Illésházi Miklós kancellár kapta meg, majd a kamara Meskó Jakabnak adta. Ezután nagyobb "tót" (valószínűleg rutén) telepítéssel pótolta a földesúr a megfogyott lakosságot. Ahogyan Vásárhelyi József jegyző írja 1865-ben: "E község mikor és ki által népesitett, nem tudni, annyi bizonyosnak álittatik, hogy II.Rakoczi Ferentz után ezen község Báró Meskonak jutott, 's azon család által orosz tót ajkú néppel be népesített." Másutt, 1864-ben írja: "Honnan 's miféle fajból ered a lakossa nem tudni - annyi bizonyos, hogy koros embereknek nyilvánitása, s elö adása tsak ösi nagy apákról, apákról, reájok háramlot birtokba mint ivadékai, ösi bevett szokáshoz ragazkodnak, és azoktól be vett szokását szentül megtartani ohajtanak." A 19. századi bortokosa, Kálnay József megvált itteni birtokaitól és Vay Ábrahámnak adta el. A két világháború között görög katolikus elemi népiskolája működött, az iskolán kívüli népművelő előadások látogatottak voltak.
1950-ig a laki körjegyzőséghez tartozott. 1950-től 1966-ig önálló tanácsú község volt, 1966 és 1976 között Szakácsi társközsége, majd 1976-tól Lak társközsége. Az 1989-es rendszerváltozást követően önálló, körjegyzőségi központtal rendelkező község lett. Napjainkban csendes üdülőfalu, a közelmúltban a Csereháti Településszövetség révén kézművesházat nyitottak a község főterén.
Korábbi teploma a mostanitól délre fekvő dombon állt, romjai ma is kivehetők. Istenszülő oltalma tiszteletére emelt görögkatolikus temploma a falu fölötti dombtetőn áll. 1846-ban épült a hívek nagy áldozata árán.

Infrastruktúra, intézmények

Jelenleg 106 lakosa van. A 64 lakás 31%-a vezetékes ivóvízzel ellátott. A gáz- és a közcsatorna-hálózat nem épült ki. A településen egyetlen kiskereskedelmi üzlet található.

 

Földrajzi környezet

Kicsiny zsáktelepülés, a Nyugati-Cserehát északi peremvidékén, a Vadász-patak eredése alatt. Edelénytől mintegy 18 km-re találjuk, közúton Damak, Hegymeg és Lak érintésével érhető el.

 

KÉPEK