Szögliget

A Ménes-patak partján, meredek hegy ormán emelkednek a középkori építtetésű Szádvár romjai. A vár sorsa szorosan összefonódott a faluéval. A muhi csatát követően, a vár építésével egy időben épülhetett Szögliget román stílusú temploma. A falu első említése a pápai adószedők 1332/37. évi lajstromához kötődik. A falu neve magyar névadás következménye, a szeg 'sarok, szeglet, zug' és liget szavak összetételéből származik. 1386 táján juthatott a pelsőci Bebek család Szádvár és uradalma birtokába. Szögliget középkori jelentőségét mutatja, hogy 1400 végén IX. Bonifác pápa búcsúkiváltságot adott Szögliget templomának. A vár és tartozékai 1470 körül Szapolyai-birtokká váltak, de 1526 után Bebek Ferenc szerezte vissza, aki és fia, György Szádvárban rendezte be családi erősségét. Ferdinánd király utasítására a császári csapatok 1567 telén megostromolták Szádvárt, amit Bebek György felesége, Patócsy Zsófia védett.  Az erőség eleinte komoly ellenállást tanúsított, végül azonban a súlyosan megrongált várat a védők kénytelenek voltak feladni. Ezután zálogbirtokosok sora váltotta egymást. Végül 1674-ben a vár és tartozékai az Esterházyak kezébe kerültek, amikor is a Csákyaktól herceg Esterházy Pál vette meg. 1686 körül a várat fölrobbantották. Lakossága a 18-19. században szépen gyarapodott.
A községhez 1943-ban hozzácsatolták a 18. században lengyel telepesekkel újratelepített Derenk falu területét is. Szögliget 1950 és 1970 között önálló tanácsú volt, 1970-ben közös tanácsú község lett Szinnel. 1997-ben közös körjegyzőséget alakított ki Perkupával.
A falu szülötte a környék nagy népi mesélője, Bobaly István (1905-1983), valamint a szülőföldhöz ragaszkodó költője, Fecske Csaba (1948- ).
A főtéren álló, kőfallal övezett Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt copf stílusú római katolikus temploma 1790 körül épült, a középkori, román stílusban emelt plébániatemplom részleteinek beépítésével, melynek védőszentjei Szent Péter és Pál apostolok voltak. A falu református temploma II. József türelmi rendelete folytán, 1798 és 1800 között épülhetett, amit 1866-ban és 1877-ben mai formájára építtettek át (tornya mai alakját 1985-ben kapta).
Egykori csehsüveg-boltozatait elbontották, jelenleg síkmennyezetes.
Az 1940-es évek elején kitelepített derenkiek és leszármazottaik évről-évre nyaranta megszervezik a "lengyel búcsút". 1994-ben az elbontott derenki templom helyén kápolna épült, napainkban a romközség területén szabadtéri emlékkiállítást terveznek létrehozni.

Infrastruktúra, intézmények

Jelenleg 807 lakosa van. A 391 lakás 59%-a vezetékes ivóvízzel ellátott, 28%-ukat gázzal fűtik. A közcsatorna-hálózat napjainkban épült ki. A közsgégben 25 férőhelyes óvoda található. A kiskereskedelmi üzletek száma 10, a vendéglátóhelyeké 3; orvosi, fogászati rendelője is van a településnek.
 

 

Földrajzi környezet

Az egykori Torna megyéhez tartozó falu az Alsó-hegy déli folytatása, a Dusa lábánál és a Ménes-patak alsó szakasza mentén települt két nagyobb karsztforrás és több kisebb, langyos vízű forrás közelében. Edelénytől észak felé mintegy 30 km-re található, a 27-es számú főútból Szin előtt kiágazó mellékúton érhető el. A település fölött emelkedő hegyek gyomra több jelentős barlangot is rejt: ilyen a főként borsókövekkel bélelt Rejtek-zsomboly vagy az őskori aranyleleteiről ismert Julcsa-barlang.

 

 

 

 

 
KÉPEK