Helyi kiallitasok
Receptek

Szalonna

 Kapcsolattartó: Kabdebon János

Tel: 0630406 9567  Email:zain@freemail.hu

A falu neve szláv eredetű, minden bizonnyal a „sós víz” jelentésű slano szóból ered, ez pedig a falu északi határában fakadó meleg vízforrásra utal. Mai névalakjára a szalonna köznév lehetett hatással.Szalonna a honfoglaló Örsúr nemzetség egyik ágának szálláshelye volt. A falu első írásos említését 1249-ből ismerjük. Az ekkori határjárás szerint az Örsúr nemzetség leszármazottjai Szalonna egy részét eladták Tekus sárosi ispánnak és testvéreinek. A Tekus-utódok 1340-ben osztották fel örökségüket: a Tornai ág kapta Torna várát 17 faluval, míg a Szalonnai ágé lett Szalonna és még 14 falu. Az osztozkodásban szerepet játszó Szalonnai Lóránd fia, a Padovában 1358-ban tanult, művelt Szalonnai István volt a martonyi pálos kolostor alapítója. Egy 1399-ből származó oklevél szerint a Szalonnai családnak pártázatos védőfallal körülvett udvarháza állt a faluban, továbbá említenek még Szalonna kapcsán egy vízimalmot és egy templomot is. A család Szalonnai István 1402-ben bekövetkezett halálával elvesztette birtokait a faluban. Így 1402-től Szalonnát a Bebekek bírták a közeli Szendrő várának birtokrészeként. A falu lakossága a török korban sokat szenvedett: 1562-ben Zangzacchus füleki bég égette föl, majd 50 forint fejadót volt kénytelen fizetni az egri bégnek. Emellett a szalonnai jobbágyokat 1566-ban Szendrő várának eltartására is kijelölték. 1659-ben Wesselényi Ferenc nádor lett a szendrői uradalom ura, ezután Szalonna a vár tartozékaként – hol adomány, hol zálog révén – került új és új kezekbe. A 19. századtól nagyobb birtokosa a Gedeon, a Korányi és a Fodor család volt.
1950-ig körjegyzőségi központ volt, 1950 és 1960 között önállú tanácsú község, 1969 után társközségek központja. Jelenleg Szalonna körjegyzőségi székhely.
1958-tól haláláig, 1999-ig itt lakott – az általános iskola tanítójaként – Kalász László, perkupai születésű költő.
Jelentős műemléke az Árpád-kori eredetű református templom. A 12-13. század fordulóján épült román körtemplom (rotunda) a 14-15. századi négyszögletes hajóbővítéssel érte el mai formáját. A szentélyben Antiochiai Szent Margit legendájának freskótöredéke látható, a diadalíven Szepesi András mester prófétaképei 1426-ból. A templomot 1589-től már protestánsok használták. Ők készítették 1777-ből való karzatát és a templom mellé épült fa haranglábat 1765-ben. A római katolikus templom újabb keletű, 1838 és 1867 között épült, főoltára 1866-ban készült a védőszent, Szent László tiszteletére. A település központjában találjuk a 19. század elején épült, impozáns méretű klasszicista Bónis-Gedeon-kastélyt, melyet ma általános iskolaként használnak.

Infrastruktúra, intézmények 

Napjainkban 1066 lakosa van.  A 359 lakás 60%-a vezetékes ivóvízzel ellátott, 46%-uk fogyaszt vezetékes gázt. A közcsatorna-hálózat a közelmúltban épült ki. A községben 50 férőhelyes óvoda található, a tíz tantermes általános iskolában 15 pedagógus oktat. A kiskereskedelmi üzletek száma 5, a vendéglátóhelyeké 5; fiókgyógyszertára, orvosi rendelője is van a településnek.
A távbeszélő vonalak száma 213.

Földrajzi környezet

A Szalonnai-hegység déli végén, a Bódva Rudabányai- és Szalonnai-hegységet áttörő szurdokához közel települt, egykori Borsod megyei falu. A település a 27-es számú főút mentén fekszik, Edelénytől északra, mintegy 18 km-re; vasútállomása is van.
Határában található az 1958-63 között víztározó, a Rakacai tó.  
KÉPEK